Abbadón szobája

-Tudom mit beszélek! *ismét beleharaptam oldalába, de nem véresen, inkább megszívtam bőrét* - Nálam ne fogd vissza magad! De másokkal egy picit légy kíméletesebb! Ez olyan nagy kérés lenne? *tetszik, ahogy felnyög, ezért ismét harapok, mikor a hajamba túr és hátrafeszíti fejem felnyögök és testem reagál a heves mozdulatra. Szemébe nézek és lenyalom vérét a számról. Mikor megkarmol szorosan a medence széléhez nyomom. * - A vérem kell, Húgom? Azt máshonnan vedd! *lehajolok hozzá és megharapom a fülcimpáját*

- Várj! azt hiszem a múltkor pont azzal bókoltál, hogy nem ismerek és nem tartom be a határokat.
Mikor kiserken a vérem a harapása nyomán felnyögök. Mondtam, már, hogy szeretem ha fáj, és szeretek közben fájdalmat okozni? Ó és, hogy ebben a fivérem remek partner? Beletúrok a hajába, majd megmarkolom, és lefeszítem az oldalamról. - Nem vagyok a vacsid, Kedves Fivérem.
Cserébe én a körmeimet a hátán húzom végig, úgy, hogy véres csík marad utána.

*felnevettem, miközben ő beszélt én jobb dolgot csináltam a számmal. Őt harapdáltam. Egyre erősebben. *- Tudnod kellene hol a határ...*ekkor már oldalánál jártam és abba haraptam bele, a kiserkenő vért lenyaltam*

-Milyen hatalmas mázlim van, hogy perverz vagy. Ha nem kennél, nézhetnék más partner után, ami unalmas lenne. Gyorsan hullanak!

*felnyögök* - Tudod, hogy perverz vagyok. Talán jellem hiba, másként nem dugnám a húgom is....

- A múltkor mikor szűz kislányt játszottam neked, nem ezt mondtad! *Nevetek, majd nekifeszülök. Végig simítok izmos combjain, majd a csípőjén, aztán elnyúlok a farkáért és rámarkolok.* -Hmm.. nem tudom eldönteni, miért is meredezel most keményen? A vadság, a bujaság vagy a szűziesség miatt? Vagy csak szimplán perverz vagy? *Közben masszíroztam.*

*felröhögtem, majd a medence széléhez szegeztem testemmel* - Jobban szeretem mikor vad vagy és telhetetlen!!

*Tetetett ijedtséggel felsikkantok, mint egy szem,érmes szűz kislány. Neki feszülök, dörgölőzök. Ezzel ingerelve őt s magam.*

*hagyom, hogy elússzon. Tudom, hogy csak játszadozik velem, hogy menekül, de piszok módon felhúz ezzel a kis játékával. Pillanatok alatt oda úszok hozzá és a medence falához szorítom. * - Menekülsz? * kérdezem mélyebb hangon, csípőm az övének szorítom*

*Kibújok az öleléséből és alá merülök, majd a medence másik oldalán bukkanok fel. Eljátszva a riadt kislányt, aki szemérmesen takargatja magát. Tudom, hogy szereti ha ezt játszom előtte, a vadászösztöne életre kell ha menekülök. * Umm....hh....

*felnevettem szavaira, utána megyek a medencébe magamhoz rántom* - Menekülsz kis hugocskám??Tudod, hogy azt imádom...

- Akkor cserélj le! *Csattanok fel.* -Mivel igen is fogok fecsegni ha úgy tartja a kedvem. Az is elképzelhető, hogy olyanról is amit hülyeségnek tartasz. Ha tetszik ha nem. *Mondom neki durcásan. Már már, gyermeki daccal a hangomban. Aztán fogom magam és belemegyek a medencébe. Én fürdöm felkiáltással. *

*fejem ráztam* - Ostoba vagy...És jobban szeretem én is ha nyögsz alattam és nem hülyeségekről fecsegsz, amivel néha az agyamra mész...

-Ó hát persze, belém törölni a lábát azt valóban! *Mondom morcosan. Majd felnyögök ahogyan megharapott.* -Sokkal jobb elfoglaltságom is lenne, mint itt vitázni veled. Meg kell valljam, jobb szeretek kéjesen nyögni alattad, mint harcolni veled. Az előbbi sokkal élvezettebb.

*felnevettem* - Micsoda bók egy magadfajta kis libától! * megharaptam a nyakát, mikor nekem feszült* - Ne ficánkolj semmit nem érsz el vele, maximum Neked lesznek fájdalmaid, nem nekem. Felejtsd el azt a marhaságot miszerint te csak fattyú gyermek vagy. Apánk szeret téged is a maga módján.

-Hogy én Ostoba?! te öntelt hólyag! *csattanok fel. Majd felnyögök, mikor a falhoz présel, nem tetszik a dolog, mivel ez fáj és semmi erotikus nincs ebben. * -Ohh valóban?! Szokd meg, mert ilyen avgyok ha felbőszítenek. *Vágok neki vissza, majd megpróbálok neki feszülni, de nem sok sikerrel.*

*felnyögtem, és beleremegtem mikor felsértette a bőrt férfiasságomon, a démon is megmozdult bennem.Majd felnevettem* - Ugyan mit hallgatsz arra a semmirekellőre? Az ő szava áll szemben az enyémmel és te mégis neki hiszel! Ostoba vagy!*mikor kitépi magát a fogásomból éreztem, hogy pár szál a kezembe maradt, mikor képen vágott ráadásul vadállatnak nevezett, már nem tiltakoztam és utat engedtem a démonnak. Felé indultam, megfordítottam és nekem háttal a falnak nyomtam. Teljes testtel hozzápréseltem magam, így mozdulni sem tudott. Nem adtam rá esélyt* - Vigyázz a szádra! Azért mert kefélünk nem azt jelenti, hogy ezt a hangnemet megütheted velem szemben! *morrantam rá*

*Mikor belemarkolt a hajamba, bosszúból, összébb zártam az állkapcsom, hogy felsértsem a farkán a bőrt. Ha ezt akarja megkapja. Dühösen néztem rá, mikor még mindig a hajamnál fogva tartotta a fejemet.* - Belial mondta! *Mondom neki utálkozva, és mérgemben kirántom magam a fogásából, nem érdekel, hogy mennyi hajam marad a kezében majd vissza nő. Felállok és mérgemben pofon vágom.* - Vadállat! Most nézd, meg mennyi hajam tépted ki!

-Melyik barom mondta ez a sületlenséget?? *háborodok fel.* - A fia vagyok! Ugyanúgy a gyerekének tekint, mint ahogy engem! Hát ezt sem érted? *nagyon felmérgesített. Nem érdekelt, hogy ki előtt vitatkozunk* - De most kellett felhoznod! Tudnom kell melyik balfék tömte tele a fejed ekkora marhaságokkal! És ha engem akarsz, akkor előbb utóbb utódokat akarok! Nem tágítok! Szükségem van rájuk, és nem csak nekem, hane...*egy nyögésbe fulladt a vita, mikor újra ajkait éreztem meg férfiasságomon. Okos volt, most úgy helyezkedett, hogy ne tudjak eltávolodni, de megoldottam, hátulról a hajába markoltam és felrántottam a fejét, hogy abbahagyja, amit csinál és a szemeimbe nézzen* - Ezt most ne folytasd!

-Apánk nem az a típus, aki segítene egy fattyán... Elhiheted nekem, hallottam már fivéreimről és nővéreimről, akiket hagyott meghalni, miért én lennék a kivétel? *Felsóhajtok és elé lépek.* -Ennek most nem itt van a helye, egyáltalán nem illik ide, nem kellett volna felhozzam. Ünneprontó lettem. Bocsi. *Mikor bejönnek a tükrökkel a szolgálók, újra letérdelek elé, és ismét kényeztetni kezdem, de ezúttal a körmeim a fenekébe vájom, hogy ne lökhessen csak úgy el. Ahhoz, hogy eleresszem belém kell rúgnia.*

*nagyot sóhajtottam* - Már miért ne segítene?? Nem rossz ő, csak kitaszított, ezért lett olyan, amilyen... De ez érthető is....*mikor letérdelt elém és férfiasságom a szájába vette, egyből megkeményedtem, de erőt vettem magamon, elhúzódtam tőle és felemeltem* -Nem!! Most megbeszéljük mi is a bajod! Ezt nem fejezhetjük be egy kiadós keféléssel! *morranok rá*

-Kétlem, hogy segítene, a fattyán... De mind egy is.
*Közben meghozzák a tükröket. Így további válasz helyett inkább csak megmondom, hova is tegyék azokat, majd miután a munka folyik a saját medrében vissza megyek Abbadónhoz, és letérdelek előtte. Azután számbaveszem a farkát és szívogatni kezdem, közben a zacskóit morzsolgatom. Egy két szolga meghökken, de a többit, úgy tesznek, mintha semmi nem történne.*

*némán hallgatom, amit mond.* -Tudom, hogy mi a neved. Apánk nem véletlenül választotta ezt a nevet, Neked Cassandra! *elengedem* - És azt hiszed minden úgy lesz, ahogy előre láttad? A jövő változik! Mi változtatjuk az által, hogy olyan dolgokat teszünk, amit adott helyzetben jobbnak látunk! És nehogy azt hidd, hogy apánk hagyná, hogy meghalj!

*Elkomorulok.* -Ugye tudod, miért ez a nevem? Miért Cassandra a nevem? *Nézek rá komolyan, majd folytatom.* -Jós vagyok, látom a jövőt. Láttam, hogyan halok meg. Láttam, hogy a gyermekágyon, én belehalok, hogy az utód túléli e azt már nem láthattam, csak a saját gyötrelmes halálomat. Hosszú kínok között elvérezve... Nem tud rajtam segíteni a bába...
*Elengedem Abbadónt, és ellépek előle, kezeimmel átölelem saját magamat.*

-Szóval azt akarod, hogy csak a Tied legyek, de te nem adsz nekem gyermeket. Nem lesz trónörökös. ,itt akarsz hogy döntsek?
*néztem a szemeibe* - Tudhatod mit érzek, már akkor tudhattad, mikor befogadtalak a kastélyba és később az ágyamba! Ha kinyitottad volna pici szád, most nem így kellene ezt megbeszélnünk. De nekem kellenek utódok!