Lilith

TELJES NÉV: Lilith
BECENÉV: Lil, Lily
NEME: nő
SZÜLETÉSI IDŐ, HELY: -
ELHALÁLOZÁS IDŐPONTJA: -


APA: -
ANYA: -
TESTVÉREK: -
EGYÉB HOZZÁTARTOZÓK: -

MAGASSÁG: 168 cm
TESTALKAT: karcsú, nőies
HAJ: szőke
SZEM: kék
ÖLTÖZET: nőies, kényelmes holmik
KÜLÖNÖS ISMERTETŐ JEGYEK: egyrészt: mivel bukott angyal, fekete szárnya van, másrészt: egy félhold alakú fekete tetoválás van a bal lapockáján, harmadrészt: ha harcol kaszát használ


JELLEM: Nem tesz különbséget az angyalok és a démonok között, ezért lett bukott angyal. Bárkivel szívesen beszélget, aki nem akarja megtámadni. Kedves lány, sokat beszél, válogatás nélkül elmond bárkinek bármit. Könnyen elfogad bármilyen helyzetet, gyorsan alkalmazkodik.
KEDVELT DOLGOK: emberek, zene, éneklés, fagyi, csoki, társaság, beszélgetés, vidámság, virágok, színek, fény
GYŰLÖLT DOLGOK: gyors kaja, sötétség, szomorú dolgok, bánat, magány, fájdalmat okozni
HOBBI: éneklés
KÜLÖNLEGES KÉPESSÉG:
-képes irányítani az emberek elméjét (érzések, emlékek)
-a kaszája tisztító hatással bír, akár egy démont is képes jó útra téríteni, ha fontosabb szervet ér a csapás, angyalokra gyógyító hatással van

TÖRTÉNET:

Teremtés és munka
Néhányan a világ kezdete óta vagyunk, így én is. Sokan születtünk együtt, csupán gondolatokból, érzésekből. Én a boldogságból születtem, ehhez is tartozom. Mint ilyen, én nem tudok pusztítani, bár harcolni azt igen. Ha a kaszám valamire lesújt az megtisztul, akár démon, akár egy hely az emberek világában. Mivel nem vagyok képes érezni a szomorúságot, azt sem tudom megítélni mit mondhatok és mit nem, mert nem tudom, mivel okozok bánatot, mivel örömet, de általában csak olyan dolgokat mondok, amivel fel tudok másokat vidítani. Én voltam a Mennyek bohóca, ha valaki szomorú volt, nekem kellett vele beszélnem, hogy felvidítsam. Ahol én voltam, nem lehetett senki magányos, bánatos vagy komor.
Egyszer, amikor az emberek egy nagyon nagy földrengés után csak fájdalmat és bánatot, otthontalanságot éreztek, engem küldtek a Földre, hogy felvidítsam őket is.
Egyetlen hiba is...
Egyetlen hiba is megtörhet egy egész életutat.
Mivel én sosem láttam démont, nem ismertem fel, amikor megláttam a tömegben. Egyszerűen csak másféle angyalnak gondoltam és - mivel nem támadott meg - teljes lelki nyugalommal elbeszélgettem vele az emberekről és az angyalokról. Fecsegtem, a haditervektől kezdve a legújabb viccemig mindenről, ami csak az eszembe jutott. Teljesen békésen váltunk el, valószínűleg azért, mert ő egy értelmi fogyatékos angyalnak gondolt, én meg azért, mert beszélgethettem valakivel, aki meghallgatott, ellentétben az emberekkel. Nem sokkal később, amikor a halandók befejezték az építkezések nagy részét, én visszamentem a Mennyországba, de mindenki furcsán nézett rám és kerültek. Akkor vette valaki észre, hogy semmit sem értek. Ez az angyal végre vette a fáradságot, hogy elmagyarázza, mi folyik itt és kivel is beszéltem.
Ítélet és bukás
Nagyon sajnáltam, amit tettem, de tudtam, hogy már nem tudok változtatni a dolgokon és ezt el kellett fogadjam. Elmondtam, ahogy én láttam a dolgokat és vártam az ítéletemet. Tudtam, hogy megölni nem fognak, de valami büntetést biztos fognak rám kiszabni. Sokat nem tehettem, csak vártam és vártam, hogy döntsenek a sorsom felől...
Egész életemből erre a napra emlékszem a legtisztábban hosszú életemből. Ott álltam és figyeltem, néma csöndben, hogy elhangozzék az ítéletet. Amikor kimondták, nagyon lassan jutott el a tudatomig. Le. Taszítanak. A. Mennyekből. De legalább a szárnyamat nem vették el, de az addig ezüstfehér tollaim szurokfeketére változtak. Mindenki szomorú volt, bánatos arccal figyelték a megaláztatásomat, ahogy leszállok az emberek birodalmába, a Földre...
Egy másik élet kezdete
Ott az emberek között, máshogy élhettem. Nem voltak olyan kötelezettségeim, mint otthon, de valahogy itt anélkül is megtettem a dolgom, hogy utasítottak volna rá. Az emberek olyan bánatosak, elfoglaltak és magányosak. Egy-két nap pihenés, pár perc boldogság, néhány pillanat nyugalom... Szükségük van arra, hogy lássák Isten nem veszett el számukra és létezik még a jóság. Folytattam a harcot amit az arkangyalok már elkezdtek és tudtam, hogy a démonok egyszer már átvertek, de ezért nem gyűlöltem meg őket, csak szántam őket, amiért nem érzékelhetik a boldogságot, ami az okoz, hogy valaki segíthet az embereknek.
Továbbra is vágytam a Mennyekre, az otthonomra, de tudtam, sokat kell tegyek azért, hogy visszafogadjanak. Ha egyáltalán visszafogadnak...

KARAKTER KÉPEK: